Hitetlenül hívő vallomás

Eltelt egy hónap, amióta utoljára hagytam bejegyzést itt. S ha azt mondom, hogy egy év telt el azóta, akkor sem hibázok. A 2007 tökéletes 7-esét felcseréltük a fejére állított végtelenre. Elkezdődik a visszaszámlálás? Nem hiszek jobb évben, mint a tavalyi. Nem hiszek több örömben, mint a tavaly. Nem számítok több szerencsére, kívánságok beteljesedésére, mint a tavaly. És nem hiszek jobban az embereknek sem. Nem hiszem, hogy az idén jobb barátaim lesznek, mint tavaly, s többet törődnének velem, mint eddig tették. És nem hiszem azt, hogy hitetlentamás volnék. Ne bélyegezzetek annak! Nem vagyok hitetlen. De realista, igen! Mert: hiszem, hogy jobb lehet az évünk, ha én jobb leszek; ha te jobb leszel. Ha mi jobbak leszünk. Hiszem, hogy lesz bőven örömem, nem azért, mert megsokasodik a tavalyihoz képest, hanem mert nagyobbra kerekítem a szemem, hogy jobban észrevegyem a mindennapok "szitáló örömeit", amelyek fölött tavaly csak úgy elsiklott a tekintetem. És lesz elég "szerencse", ha nem szortírozom a szerencsétlenségekhez minden apró-cseprő, vagy nagyobb bajomat - aminél ugyan vannak még nagyobbak, csak nem nekem kell hordozni azokat. S ha nem változnak a barátaim, jobbak lehetnek, ha a jóság és szeretet szemüvegén keresztül fogom szemlélni őket. És tán megpróbálok többet adni, mint amennyit eddig tettem. Mert énrám is számítanak mások - barátként. Hiszek! Mégha hitetlenül is. Mert jobb - igen, jobb! - lesz az idéni év, ha jobb leszek én. ÉN! Aki írom. ÉN=TE, aki olvasod.