Ilyenkor, ünnepek táján nagyobb a nyüzsgés a megszokottnál. Az utca, a város, a boltok tele vannak kipirult arcú emberekkel, akik talán egész éven át alig lépték át az ajándékboltok küszöbét, most meg kispórolt pénzükkel a zsebükben kószálnak ide-oda, keresve a szeretteiknek illő ajándékot. Mennyi szegény ember kívánt magának ezt-vagy amaz évközben, s nem engedhette meg, mert kicsi a nyugdíj, nagy a rezsi, vagy kevés az ösztöndíj, sok a költség... Most meg keresgéli az ajándékot. Ami legyen mutatós, értelmes, ha lehet, hasznos is - de ami a legfőbb, jusson rá a pénzecske.
Utálok ajándékok után rohangálni. Egyike a legnagyobb stresszfaktoroknak életemben. Mindenféle helyzetet, embert, lakást magam elé kell képzelnem, kitalálni, kb. mi is tetszene a leendő megajándékozottnak, vagy mije hiányozhat, mi az, amiből egészen biztosan van már a portája táján, s mi a szösz dobja majd fel a (jó)kedvét. Küldjenek inkább kapálni, s azalatt más válassza ki helyettem az ajándékot! Ha a hagyományos virág-könyv-csoki együttes még megfelelne meglepetésnek, mennyi fölösleges andrenalintól lennék megkímélve!
Énnálam kétlábú Mikulás nem járt az idén, de a világhálón átpasszoltak nekem 2 karácsonyi dalt, egy alvómikulást, akinek a hasán szundít édesdeden a bébiunoka-mikulás, aztán beszánkózott egy-két rénszarvas is a PP-bemutatók ösvényén. Olyan simán érkeztek, és annyira ingyen, hogy nem lehetett nem örülni nekik. Zámbó Jimmy "Borulj a földre legszebb hajnal" kezdetű dalát 4x egymás után is meghallgattam.
"Együtt van az egész család, siess hát, ne késs el..."
"Gyújtsál egy gyertyát ha leszáll a csendes éj, mondj el egy imát a sok szegény emberért. A szeretet ünnepe, hidd el, csak így lesz szép, áldását szórja rá majd az ég..."
Nem, ez az ajándék nem került pénzbe. Mégis... Annyira szép és annyira kedves. És lélekmelengető. Máris elképzelem az igazi karácsonyt, amihez 5 centis hóréteg dukál, meg egy barátságos szoba, benne meleg kemencével, ami mellé letelepedik a család és egyszerűen csak örül. Az ablak alatt felhangzik egy-két kánta, aprónépek zörgetik a kapukat, s elfújják mondókáikat... Nekem valahogy ezt jelenti a Karácsony. Együtt azzal, Akire nemcsak akkor kell gondolni, hanem naponta Vele élni. Nem kisdedként emlegetni, hanem áldott Megváltóként.
Lám, hova értem az ajándék-témától. Az igazi Ajándékhoz. Ezen túlmenően, már igazán csak egy értelmes gondolatom támad: mi lenne, ha egymást azzal ajándékoznánk meg, ami Tőle származik? Szeretet, mosoly, kedvesség, egy derűs levél, önzetlen szív és megbocsátás... Aki úgy érzi, sokat kell fizetnie érte, annak igazán szüksége van a Karácsonyra. Hogy megszülessék szívében Jézus.
LEGYEN RÉSZETEK ÁLDOTT ÜNNEPEKBEN, PIHENÉSBEN, ÖRÖMBEN ÉS SZÍVBÉLI BÉKÉBEN! Ezt tudom kívánni nektek mintegy ajándékként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése